Tegnap, miközben a kávézóban próbáltam egy prezentációt összerakni a telefonomon, megláttam, hogy a mellettem ülő üzletember milyen lazán nyitja szét a Galaxy Z Fold6-ot, és abban a pillanatban tudtam, hogy nekem is kell egy ilyen. Tudod, vannak azok a pillanatok, amikor rájössz, hogy néha érdemes nagyot álmodni.
Este, miután a gyerekek végre elaludtak, nekiálltam utánaolvasni a dolognak. Azt hittem, ez gyorsan megvan, de basszus… öt óra és három kávé után még mindig új dolgokat fedeztem fel. Szerencsére rábukkantam egy oldalra, ahol igazi felhasználók írták le a tapasztalataikat, nem csak marketingszöveget kellett olvasnom.
Volt ott egy művész srác, aki úgy írta le a mindennapi használatot, hogy teljesen belevesztem. „Emberek, ez olyan, mint amikor a bicikliről átültök egy Porschéba!” – írta, és ettől teljesen beindult a fantáziám. De ami igazán megfogott, az egy mérnök videója volt, aki szétszerelte az egészet és megmutatta, mi van belül. Mondjuk ezt inkább nem meséltem el a feleségemnek.
A nagy sokk persze az árcédulánál jött. A párom konkrétan leesett az ágyról, amikor megmutattam: „Te megőrültél? Ennyi pénzért egy használt autót is vehetünk!” De próbáltam elmagyarázni neki, hogy ez gyakorlatilag egy mini számítógép és telefon egyben. Két hétig bújtam a teszteket, mint egy megszállott. A végén már úgy ismertem a specifikációkat, mint a gyerekeim kedvenc meséit.
Amikor végre megérkezett, olyan izgatott voltam, mint életem első randiján. A kicsomagolás külön szertartás volt, még a macskánk is abbahagyta a szunyálást, hogy figyelje. Az első nap az irodában… na, az egy külön sztori. Mindenki úgy bámulta, mint valami földönkívüli technológiát. A főnök háromszor „véletlenül” elsétált az asztalom mellett, majd délután már kölcsön is kérte „csak egy gyors hívásra”.
Most már úgy használom, mintha világéletemben ez lett volna a kezemben. Reggel a buszon kinyitom mint egy könyvet, aztán az irodában egy mozdulattal átdobom a prezentációt a nagy képernyőre. A múltkor még egy teljes szerződést is ezen írtam alá, a partner azt hitte, valami varázslat történik.
A család persze először hülyének nézett, de most már sorban állnak, hogy használhassák. A feleségem állítólag csak recepteket nézeget rajta – mondjuk szerintem inkább a Netflixet nyomja, de mindegy is. A kisfiam meg teljesen odavan érte, azt mondja, olyan, mint egy transformer.
A kollégák meg folyton kérdezgetik: „Te, és tényleg olyan jó? Nem törik el? És meddig bírja az aksi?” Szerintem már páran félre is tettek rá, csak még nem merik bevallani otthon. A múltkor az egyik meetingen konkrétan versenyeztek, hogy ki ülhessen mellettem és nézhesse, hogyan használom.
És a legnagyobb meglepetés? A feleségem, aki először totál ellenezte az egészet, tegnap „véletlenül” nyitva hagyta a laptopját egy olyan oldalon, ahol pont ezt a telefont árulják. Szerintem karácsonyra már ketten leszünk „hajtogatósok” a családban – bár lehet, hogy meglepem és nem várom meg, amíg ő veszi meg magának. Csak azt kell még kiderítenem, hogy milyen színű tokot szeretne hozzá…
