Péter és Gábor találkozása
– Szervusz Gábor! Hallom, most költöztél. Na, mesélj, milyen volt?
– Szia Péter! Hát, őszintén? Azt hittem, egyszerűbb lesz. Tudod, amikor az ember elkezd utánanézni a Költöztetés Budapest témának, először azt gondolja, csak fel kell pakolni a cuccokat egy teherautóra és kész. De aztán rájössz, hogy ez azért bonyolultabb. Te amikor költöztél utoljára?
– Három éve, amikor a második gyerek született és kinőttük a kis lakást a VIII. kerületben. Akkor még magunk csináltuk, béreltem egy furgont, hívtam pár havert. Soha többé! A hátam még most is emlékszik rá.
– Igen, ez az! Én is így gondoltam először. De aztán a feleségem rábeszélt, hogy hívjunk szakembereket. És tudod mit? Igaza volt. Amikor megtudtam, mennyi mindent kell átgondolni – a csomagolástól kezdve a biztosításon át a bútorok szét- és összeszereléséig –, rájöttem, hogy ez nem egyemberes meló.
A döntés megszületése
– Szóval végül szakembereket hívtatok. Hogyan választottatok céget? Mert én emlékszem, amikor mi nézelődtünk, rengeteg ajánlat volt, és fogalmam sem volt, melyik a jó.
– Ez volt a legnehezebb rész, Péter. Tudod, először is végignéztem vagy tíz különböző weboldalt. Mindegyik azt írta, hogy ők a legjobbak, legolcsóbbak, legmegbízhatóbbak. De hogyan tudod eldönteni? Aztán elkezdtem olvasni véleményeket, fórumokat. Az volt az érdekes, hogy a nagyon olcsó ajánlatoknál mindig voltak horror sztorik.
– Ja, ezt én is tapasztaltam. Volt olyan ismerősöm, aki a legolcsóbbat választotta, aztán a végén többet fizetett, mint amennyit egy drágább, de megbízható cégnél fizetett volna. Plusz összetörték a tévéjét.
– Pontosan! Ezért döntöttem úgy, hogy inkább a közép-felső kategóriából választok. Nem a legdrágábbat, de olyat, akinek van neve, referenciái, és ami fontos volt nekem: biztosítása. Tudod, van egy antik szekrényünk a nagymamámtól, azt nagyon féltettem.
Az előkészületek
– És mennyi idővel előtte kezdtétek el szervezni?
– Hat héttel. És még így is szoros volt! Először is fel kellett mérniük, hogy mennyi cuccunk van. Jött egy srác, végigment a lakáson, mindent lefotózott, feljegyzett. Kérdezte, hogy mi megy és mi marad, mert például a beépített szekrények maradtak. Aztán küldtek egy részletes ajánlatot.
– Az jó. Mi anno csak telefonon egyeztettünk, és persze a végén kiderült, hogy több cucc van, mint gondoltuk.
– Ja, ez gyakori hiba. A pincét, padlást, kamrát mindig elfelejtik az emberek. Nálunk is volt egy olyan pillanat, amikor a költöztető srác megkérdezte: „És a pince?” Hát, majdnem elfelejtettem, hogy ott is van vagy húsz doboz régi holmi!
– A pince, az átok! Nálunk is. Évek óta gyűjtögettük ott a „hátha még jó lesz valamire” dolgokat. A költözés legalább jó alkalom volt, hogy megszabaduljunk a feleslegtől.
A csomagolás művészete
– A csomagolásnál ti csináltátok vagy ők?
– Vegyes. A könyveket, ruhákat, apróságokat mi pakoltuk be, hogy spóroljunk. De a törékeny dolgokat, konyhai cuccokat, elektronikát ők csomagolták. És meg kell mondjam, az profin volt megcsinálva. Minden pohár külön volt tekerve, a tányérok élükre állítva – ki gondolta volna, hogy így kell?
– Tényleg? Én mindig lapjukra fektettem őket.
– Én is, de a srác elmagyarázta, hogy élükre állítva sokkal erősebbek, kisebb eséllyel törnek el. Volt még pár ilyen „aha” pillanat. Például a ruhák: tudtad, hogy vannak olyan speciális költöztető dobozok, amikben vállfán lehet vinni a ruhákat?
– Nem! Mi mindent összehajtogattunk és zsákokba tettük. Utána persze hetekig vasaltuk őket.
– Na, ez az! Mi is így akartuk, de szerencsére szóltak. Béreltek nekünk öt ilyen vállfás dobozt, és a drágább ruhákat, öltönyöket, kabátokat abban vittük. Megérte a plusz pár ezer forintot.
A nagy nap
– És maga a költözés napja hogy zajlott?
– Hát, az volt az igazi káosz, de jó értelemben. Reggel nyolckor már ott voltak. Négy ember és egy nagy teherautó. Először végigmentek mindenen, megnézték, mit kell szétszedni. A szekrényeket, ágyakat szétszedték – ezt előző este meg kellett volna csinálnom, de nem volt időm.
– Mi is így jártunk. Az ágy szétszedése volt a legnagyobb mutatvány. Nem találtuk a megfelelő imbuszkulcsot.
– Ja, az imbusz! Szerencsére nekik volt minden szerszámuk. Profi módon, gyorsan szétszedték, minden csavart, alkatrészt zacskóba tettek, ráírták, melyik bútorhoz tartozik. Ezt nagyon értékeltem, mert amikor három éve költöztünk, hetekig kerestük az ágy csavarjait.
– És mennyi ideig tartott az egész?
– A kipakolás kb. négy óra volt. 85 négyzetméterről költöztünk, szóval nem volt óriási a lakás, de azért elég sok holmi összejött tíz év alatt. A szállítás szerencsére csak keresztül a városon, a XI. kerületből a III. kerületbe. Az is vagy másfél óra volt a dugók miatt.
Meglepetések és tanulságok
– Volt valami váratlan?
– Hogyne! Például a mosógép. Tudod, azt hittem, csak kikapcsolom, lecsatlakoztatom és kész. De nem! Szállítás előtt le kell engedni belőle a vizet, be kell rögzíteni a dobját speciális csavarokkal. Szerencsére a srácok tudták, mit kell csinálni.
– Ezt jó tudni. Mi szerencsére nem vittük a mosógépet, az új lakásban volt.
– Ja, és még valami: a hűtő! Azt sem lehet csak úgy kikapcsolni és vinni. Előtte egy nappal le kell olvasztani, ki kell takarítani, és állítva kell szállítani. Ha fektetve viszik, akkor utána 24 órát várni kell, mielőtt bekapcsolod.
– Ezt sem tudtam! Látom, van mit tanulni.
Az új helyen
– Az új lakásban hogy ment a kipakolás?
– Az meglepően gyors volt. Mivel előre megmondtuk, melyik doboz melyik szobába megy, egyből a helyére vittek mindent. Nem kellett utána hurcolászni a dobozokat. A bútorokat is összerakták, még az ágyakat is megcsinálták.
– Ez jó szolgáltatás. Mi amikor magunk csináltuk, napokig nem találtuk a dolgokat. „Hol van a kávéfőző?” – ez volt a standard kérdés egy hétig.
– Haha, igen! Mi csináltunk egy „túlélő dobozt”. Ebbe tettük a kávéfőzőt, pár bögrét, WC papírt, törölközőt, telefontöltőt, gyógyszereket. Ezt vittük magunk kocsival, így az első este már volt minden, ami kell.
A költségek
– Na és mennyibe került mindez? Mert gondolom, nem volt olcsó.
– Nézd, összesen vruki 180 ezer forint volt a teljes költöztetés. Ez tartalmazta a csomagolóanyagokat, a munkadíjat, a szállítást, mindent. Először soknak tűnt, de ha belegondolok, mennyi időt és energiát spóroltam, megérte.
– Az nem is vészes. Mi amikor magunk csináltuk, a furgonbérlés, a benzin, a csomagolóanyagok, plusz a haveroknak a sör és pizza, összesen vagy 60-70 ezer forint volt. És akkor még nem számolom, hogy két napig nem tudtam rendesen mozogni.
– Pontosan! És még valami: a biztosítás. Ha valamit eltörnek, megtérítik. Amikor a haver segít és leejti a tévét, maximum annyit tudsz mondani, hogy „nem baj, megesik”.
Praktikus tanácsok
– Szóval, ha összefoglalnád, mit tanácsolnál annak, aki most készül költözni?
– Először is, kezdje időben. Minimum 6-8 héttel előtte. Másodszor, selejtezzen! Mi legalább 10 zsák szemetet és 5 zsák ruhát adtunk oda jótékonysági célra. Harmadszor, kérjen több ajánlatot, de ne csak az ár alapján döntsön.
– És a rejtett költségekre figyeljen!
– Igen! Kérdezze meg, hogy mi van benne az árban. Van-e alapdíj, hétvégi felár, lépcsőházban való cipelés díja, minden emelet plusz pénz-e. Nálunk például a harmadik emelet lift nélkül plusz 15 ezer forint volt.
– Az durva. De jogos, nem szívesen cipelnék fel bútorokat a harmadikra.
Kerületi sajátosságok
– Apropó, említetted, hogy a III. kerületbe költöztetek. Milyen ott?
– Nagyon más, mint a XI. kerület volt. Sokkal nyugodtabb, több a zöld terület. Óbudán vagyunk, közel a Római-parthoz. A gyerekeknek szuper, van játszótér minden sarkon.
– Mi a XIII. kerületben vagyunk most. Az is jó, bár forgalmasabb. De legalább minden közel van, nem kell autó.
– Ja, ez igaz. Minden kerületnek megvan a maga hangulata. A II. kerület például nagyon jó, de baromi drága. A XVI. kerület meg már olyan, mintha vidéken lennél, de még mindig Budapest.
– A IV. kerületben laktam egyetemistaként. Újpest, az is érdekes hely. Kicsit olyan külvárosi hangulata van, de egyre több a felújított rész.
Vállalati költözések
– Tudod, a munkahelyemen most fogunk költözni. Az iroda költöztetés gondolom, még bonyolultabb.
– Az biztos! A céges költözés teljesen más liga. Ott nem csak a bútorokat kell vinni, hanem az egész IT infrastruktúrát, szervereket, minden dokumentumot biztonságosan.
– Meg gondolom, hétvégén kell csinálni, hogy ne álljon le a munka.
– Pontosan. Van egy haverom, aki ilyen vállalati költöztetéssel foglalkozik. Ő mesélte, hogy volt olyan, hogy péntek este kezdtek és hétfő reggelre minden működött az új helyen. De ehhez aztán tényleg profik kellenek.
– És a bizalmas iratok? Azokat hogyan kezelik?
– Speciális, zárható konténerekben, gyakran biztonsági őr kíséretében. Minden dobozt plombálnak, és leltárt vezetnek. Nem vicc ez, ha eltűnne valami fontos dokumentum.
A jövő
– Szerinted hogy fog változni ez az egész költöztetési biznisz a jövőben?
– Hát, egyre több a technológia. Már most is vannak cégek, ahol applikáción keresztül lehet követni, hol jár a teherautó. Meg virtuális felmérést is csinálnak, videóhíváson keresztül.
– Az jó! Nem kell szabadságot kivenni, hogy jöjjön a felmérő.
– Ja, és hallottam olyanról is, hogy drónnal mérik fel a házat, kertet. Meg hogy robotok fogják cipelni a nehéz cuccokat. Bár ez még szerintem messze van.
– Az biztos, hogy egyre drágább lesz. Minden drágul.
– Ez igaz, de a szolgáltatás színvonala is javul. Több a garancia, jobb a biztosítás, professzionálisabbak a cégek.
Speciális esetek
– Van egy ismerősöm, aki zongorát költöztetett. Az állítólag külön szakma.
– Ó, igen! A zongoraköltöztetés az valami egészen más. Speciális emelők, hevederek kellenek, és olyan emberek, akik értik, hogyan kell bánni vele. Egy zongora simán 300-500 kiló.
– És mi van, ha valaki külföldre költözik?
– Az még bonyolultabb. Vámolás, nemzetközi fuvarlevél, konténeres szállítás. Volt egy kollégám, aki Londonba költözött. Két hónapig tartott, mire minden megérkezett.
– Két hónap! Az durva.
– Ja, de az tengeri szállítás volt. Légi úton gyorsabb, de sokkal drágább. Egy konténer Amerika felé például 3-4 hét, de az egész háztartást elviszi.
Tanulságok
– Szóval, ha valaki most hallja ezt a beszélgetésünket és költözni készül, mit mondanál neki?
– Először is, ne becsülje alá a feladatot. Ez nem csak annyi, hogy bepakolunk és átmegyünk. Másodszor, kérjen segítséget, ha kell. A profik tudják, mit csinálnak.
– És spóroljon rá! Jobb, ha van egy kis tartalék, mert mindig van valami extra költség.
– Pontosan. És még valami: dokumentáljon mindent. Fotózza le a bútorokat költözés előtt, őrizze meg a számlákat, szerződéseket. Soha nem tudhatod, mikor lesz rá szükség.
A végső döntés
– Te melyik céget ajánlanád, ha megkérdezne valaki?
– Nézd, én végül úgy döntöttem. Több ajánlatot kértem, megnéztem a referenciákat, elolvastam a véleményeket. Volt, aki olcsóbb volt, volt, aki drágább. De ami megfogott, az a hozzáállás volt. Amikor felhívtam őket, nem csak eladni akartak, hanem tényleg segítőkészek voltak, válaszoltak minden hülyeségnek tűnő kérdésemre is. Végül mi az ELKÖLTÖZTETÜNK csapatot választottuk. 15 éves tapasztalatuk van, teljes biztosítást adtak, és ami fontos volt: rugalmasak voltak az időponttal. Nem bántam meg, profin dolgoztak, semmi gond nem volt. Azóta már a sógoroméknak is ajánlottam őket, ők is elégedettek voltak.